[8-1]
Szia! Nagyon tetszik az oldalad. Benne lennél egy cserében? Előre is köszönöm válaszod. Az oldalam sorozatokbirodalma.gportal.hu
Válasz:
Szia!
Köszönöm, benne vagyok, ki is tettelek! :)
Bridge
|
Szia!
Természetesen benne vagyok a top cserében! :)
(sherlocked.gp.)
Válasz:
Kedves Watson!
Köszönöm, ki is tettelek! :)
Üdvözlettel: Bridge
|
Szia! Nem rég bukkantam rá az oldaladra, és el kell mondanom, hogy nagyon tetszik! A történetet kevesebb, mint két nap alatt olvastam el, mert annyira magával ragadott a történet, hogy nem tudtam abba hagyni! Az elején kicsit azt hittem, hogy az Alkonyatot (amit egyébként sosem szerettem) valamennyire átdolgoztad, mivel hasonló a történet, de kellemesen csalódtam, mivel a két történet, szerintem ég és föld. Ahogy, az egyik előttem szóló is írta, én is örülök, hogy a vámpírokat, nem úgy ábrázoltad, mind ahogy a legtöbb író, hogy a világ "szépei"... Szerintem jó ötlet volt az, hogy leopárdok voltak benne, szerintem teljesen egyedi ötlet, és ami tényleg, a legjobban tetszett, az, hogy Joel és Deby szerelmét teljesen át lehet érezni, ők lettek a kedvenc karaktereim. :-) Még valamit szeretnék írni. Hogy a Főoldalon, azt írtad, hogy már a második részt is megírtad. Én nagyon örülnék, hogyha mielőbb felkerülne az is, mivel nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! Így tovább! :D
Válasz:
Kedves Dávid!
Hát ezzel a hozzászólással igazán feldobtad a napomat! Naponta többször megnéztem az oldalt, hogy kaptam-e már véleményt, és most végre megtörtént! Ráadásul az, hogy ennyire pozitív a véleményed a regényről, egyszerűen csodálatos érzés nekem! Igen, mástól is megkaptam már, hogy az eleje hajaz az Alkonyatra, de sosem állt szándékomban, hogy átdolgozást készítsek. Amikor 2010-ben elkezdtem írni a Blue Lake titkait, nagy hatással volt rám az a regénysorozat, de igyekeztem minél több különbséget felhozni Deby és Bella között, hogy minél kevésbé hasonlítsanak és elkülönülhessek az Alkonyattól. Ezt igyekeztem a második részben is fenntartani, és ha többen is kíváncsiak lesznek rá, meg is láthatod. (Illetve, ha mégsem kerülne feltöltésre, el is küldhetem, de ezt majd akkor, ha odajutunk. :) )
Köszönöm, hogy írtál nekem, és nagyon boldog vagyok, hogy két nap alatt lerágtad mind a 25 fejezetet!
Üdvözlettel: Bridge
|
Szia!
Az oldalról annyit mondanék, hogy wow. A design egyszerű, mégis nagyszerű, a történeted meg szép hosszú; neked aztán van kitartásod! Ha lesz szabadidőm, biztosan belekezdek, és ha lesz instrukcióm rá, kritikát is írok. Addig is annyit szeretnék kérdezni, hogy benne lennél-e egy cserében. Az én oldalam is írásokkal foglalkozik, noha azok nem érik el a 230 Word-oldalt; inkább gyakorló kezdőcske vagyok, sok verssel és történettel, fanficcel. :) Ha áll a csere, írj a chatambe, az URL: myescape.gportal.hu
Válasz:
Kedves Sasuro!
Köszönöm, hogy írtál, és a dicséretnek is rendkívül örülök. Remélem, tetszeni fog a történet, hogy írj róla is pár szót. :)
Üdvözlettel: Bridge
|
Szia Bridge!
Írtál hozzám csereügyben. Természetesen benne vagyok a cserében:)
www.worldofvivien.gportal.hu
Válasz:
Köszönöm, rögtön ki is teszlek! :)
Bridge
|
Szia Bridge :) Az oldalam már végre nem szünetel,és új külsőbe borult,valamint a tartalom is megújult! :) Gyere,nézz be hozzám,ha még áll a cserénk,és írj egy pár szót! :)
megannicole.gportal.hu
|
Kedves Szerkesztő,
Olvastam a frisseknél, hogy szeretnél véleményeket kapni, és én vettem a bátorságot hozzá, hogy írjak neked.
A portálajánlónak hála tévedtem rá a honlapodra. Egészen gyönyörű lapról beszélünk, a külsőt nagyon jól eltaláltad, a színek szépen harmonizálnak egymással. Szeretem a tetszetős lapocskákat. Ezzel a részével nincsen baj. Ami azt illeti abból a csekély leírásból, amit a hősnőről kapunk én hasonlóan képzeltem el, mint a fejlécen lévő hölgyike.
Gondoltam, ha már ilyen szépen idetévelyedtem akkor bele is olvasok a történetbe. A nyolc fejezetet szépen le is daráltam a délelőtt. És ha nem olvastam volna az Újholdat, akkor most el lennék ájulva... A te párducaid hierarchiája, és átváltozása - egészen a konyhában főzőcskéző nőig - tökéletesen tükrözi a Stephanie Mayer farkasairól kialakított képet. Jó tudom, neked párducaid vannak... Még a bevésődés - nem tudom nálad minek nevezik majd - dolog is hasonló.
Fogalmam sincs, hogy mennyire befolyásolt a munkádban az alkonyat széria - direkt nem írom nagybetűvel, mivel szerintem az a "mű" még annyit sem érdemel - és, hogy rajongó vagy-e egyáltalán. Az azonban biztos, hogy ezen a téren egy "KIS" párhuzamot vélek felfedezni a te történeted, és a "világmegrengető" vámpíros sztori között. Bár lehet, hogy csak én képzelem be magamnak...
Az mindenképpen pozitívumnak jegyzem fel, hogy a te csúnya vámpírod nem követi az alkonyat által kivágott sémát, és nem CSILLOG. Köszönöm, hogy végre valahol nem feltűnően gyönyörű, és katartikus élményeket kiváltó csillámvámpírokkal találkozom. :)
Most kapaszkodj meg, már nincs sok hátra. ;) Térjünk át a párduc témára. Miért éppen ezeket a nagymacskákat választottad? Kaliforniában nem éppen őshonosak, ahogyan ezt te is említetted a történet folyamában... Az egyiptomi hitvilághoz lenne közük? Ilyen téren hiányosak az ismereteim, kérlek, világosíts fel! :)
Aztán a rezervátum. Szerintem az egyiptomiaknak nem szokásuk rezervátumokba tömörülni. Ez az indiánoknál - természetesen ők sem önszántukból - figyelhető meg Amerikában.
A kezdődő szerelmi szál. Ez viszont tetszik. Nem vágsz egyszerűen e közepébe, hanem engeded, hogy a karaktereid közelebbről megismerjék egymást. Ezt ügyesen megoldottad!
Na és végül, a történetről és a nyelvezetről összességében: A nyelvezet, amit használsz mérhetetlenül egyszerű, ami nem is baj, hiszen a korodbeli / korombeli fiatalok nem szívesen olvasnak nyakatekert mondatokat... Számomra azonban kicsit túlságosan is egyszerű. Látszik, hogy ösztönből írsz, azt ami éppen a szádra/ujjadra jön, de sokkal élvezetesebb lenne, ha átgondolnád a mondatokat mielőtt leírnád őket. :) A tájleírás hiányos, vagyis nekem. Egy kicsit több kellene belőlük, hogy ne csak te, hanem az olvasóid is otthonosan érezzék magukat a helyszíneken.
Pozitívum, hogy a történetvezetésed jól követhető, nem kapkodsz ide-oda: csak hát így egészen kiszámítható, hogy mi is fog történni. A karaktereid viselkedése általában reális, bár néhol igencsak felhúztam a szemöldököm, viszont szimpatikus népséget sikerült összeraknod. Személyes kedvencem Ben - remélem jól emlékszem a nevére.
Végül, hogy ne tegyelek taccsra teljesen, hiszen nem az volt a szándékom hozzátenném, hogy ügyes vagy. Vannak hibáid, ezt bizonyára te is tudod, de mindezek ellenére azt mondom, hogy neked és az írásnak van külön jövőtök. Csak meg kell találnod a saját utad, és kevésbé engedni a tömeg befolyásának - itt a farkas-párduc párhuzamokra gondolok.
Igyekszem a továbbiakban is nyomon követni a regény alakulását, és néhány fejezetenként véleményt írni. Így, hogy nyolc fejezetről egyszerre kellett gyorstalpalón kommentelnem, nem sikerült mindenre kitérnem. :)
Továbbra is olvasód, őszinte kritikusod
Panna
Válasz:
Kedves Panna!
Te jó ég, el se tudod képzelni, mennyire örültem ennek a kisregénynek, amit ide alkottál! Szinte rátapadtam a képernyőre, mohón falva minden sort, mert annyira örültem, hogy végre valaki véleményt ír a regényről! Már nyitás óta várok erre a pillanatra, és végre elérkezett!
Köszönöm a holnap külsejére tett megjegyzést, nekem is nagyon tetszik. Sajnos nem én csináltam, nekem nincs ehhez tehetségem, de örülök, hogy megnyert téged.
Igen, tisztában vagyok azzal, hogy egy kicsit hajaz az Alkonyat második részére a regényem, folyamatosan dolgozom a megoldáson, hogy kevésbé legyen olyan, mert nem szeretek majmolni. Az ötlet teljesen az enyém, nem akarom, hogy mindenkinek az Alkonyat jusson eszébe róla. Személy szerint én szeretem Bella történetét, pont ezért figyelek oda, hogy minél kevésbé befolyásoljon az írásban.
Véletlenül sem akartam csillogó vámpírokkal foglalkozni, az én világomban a vámpírok ocsmány, kegyetlen, vérszomjas lények, akik gyilkolni akarnak és nem összeházasodni. J
Szóval, azért választottam a leopárdokat – nem párducok, de a nagymacska azért stimmel J - mert valami különlegeset akartam alkotni. Olyat, ami nem hétköznapi dolog, nincs róla szó minden második regényben. Mivel a főszereplőink Egyiptomból származnak, és az ottani mitológiában szerepük van a macskaféléknek – nem tudom, mennyire vagy tisztában azzal, milyen mértékben tisztelték ezeket az állatokat Egyiptomban –, ezért döntöttem úgy, hogy leopárd alakot veszik fel a srácok. A rezervátumnak viszont tényleg nincs köze az Alkonyathoz, azt akkor is így írtam volna meg, ha ez a regénysorozat nem létezik.
A nyelvezetem tényleg könnyű, ami szerintem jó, a mai fiatalok – akiknek írok – nagy része inkább ezt szeretik, mert nem bonyolítom meg a történetet, így egy szusszanásra el lehet olvasni – persze, ha fent lesz az egész az oldalon. Persze tudom, néha kicsit elhamarkodott vagyok, de ha ezekre több időm lesz odafigyelni, javulni fog a közlésmódom is.
Az első néhány fejezetet tulajdonképpen két éve írtam, az utóbbi időben vettem elő újra a történetet és pár hónap alatt megírtam. Ha tovább olvasod majd – és remélem tényleg így lesz, számítok rád – akkor biztosan észreveszel majd némi különbséget!
Még egyszer hálás köszönet, amiért megtiszteltél és segítségemre voltál!
Üdvözlettel: Bridge.
|
Szia, Bridge!
A te oldalad is nagyszerű, amint lesz időm szerintem belenézek a Blue Lake-be is mélyebben :)
Ade
Válasz:
Szia!
Köszönöm, kíváncsian várom véleményedet! :)
Bridge
|
[8-1]
|